A vízterületek rövid bemutatása

1. Halászi 2- és a Dunakiliti kavicsbányák

Mindkét anyagnyerő helyen a kavicsbányászat 40 éve megszűnt. Sajnos a víztermelők a törvényben előírt parti rekultivációt elmulasztották. Részleges partrendezést, a parti sáv fásítását az Egyesület folyamatosan végzi. A kalciumkarbonátos 7,8-8,2 pH-jú víz jó minőségű, de entrofizációra hajlamos.

Viszonylagos táplálék szegénységük miatt előnevelt, 1 és 2 nyaras fajok telepítésére nem alkalmasak. Fő fajaik: P₃, Cs₃, S₃, keszeg, sügér. A telepített mennyiség nagy biztonsággal visszafogható. A természetes szaporulat minimális.

2. Lajta Jobbparti Csatorna (Megyei Csatorna)

Az Egyesület legrégebbi vízterülete, amelyet 1956 és 1991 között nem használhatott. Az osztrák-magyar országhatárhoz közel ágazik ki a Lajta főágból, szivornyás vízkivétellel és a város ÉNy-i részén lévő zsilipes műtárgy előtt torkollik vissza a főágba. Elsődleges szerepe a belvíz-mentesítés és az alsó szakaszán lévő vízkivétellel szennyvíz-hígítás. Halgazdálkodásra – Egyesületünk és a városi Vízgazdálkodási Társulat közreműködésével – különösen az alsó kb. 3 km-es szakasza kiválóan alkalmas. Vize hidrokarbonátos, tápanyagdús, mintegy 40 halfajnak kedvező élettere. Mindkét partját galéria erdő szegélyezi. A lassú folyás miatt az aljzat iszaposodásra hajlamos. Az Egyesület a Vizitársulattal közreműködve rendszeresen hozzájárul a keresztszelvény, a parti sáv karbantartásához. A Csatorna mindkét partja természetszerű, vadvízi környezetet biztosít és kedvelt horgásztérség.

3.  Feketeerdői holtág (Mosoni-Duna – holtág)

DK-i részén elegyes kőrises erdő, ÉNy-i részén legelő veszi körül. Vadregényes környezetben, változó vízmélységű feliszapolódott, entrofizációra hajlamos holtág, amelynek vízállástól függően áteresszel összeköttetése van a Mosoni-Dunával. Halfajokban, különösen rablóhalakban gazdag. Újabban a bedőlt fákat „gyarapítják” a hódok. A vízterület revitalizációjára (kotrás, természetes összeköttetés a Mosoni-Dunával) előreláthatóan 2013-tól kerül sor.